Egy nagyon egyszerű, úgynevezett "curbside" készletről van szó, amely azt jelenti hogy a motortér egyáltalán nincs, az alváz és a futómű pedig leegyszerűsítve van csak kidolgozva, így értelemszerűen aránylag kevés alkatrészből áll. Maga az autó - mint minden Skyline - viszont nagyon jól néz ki, és az érdekes türkizkék LEYTON HOUSE szponzoros dekoráció miatt látványos is. A makettet cserebere-alapnak vettem tulajdonképpen, kvázi befektetés gyanánt, de addig-addig nézegettem amíg csak belekezdtem, kb. másfél évvel ezelőtt.
Amíg a karosszéria száradt, összeállítottam a futóművet. A műanyag lengéscsillapító rugókat kicseréltem - a rugóstagot kivágtam és Evergreen szállal helyettesítettem, a valahonnan kukázott 4db fémrugót pedig melléragasztottam. A rugókat kékre festettem mégpedig oly módon hogy a jól felrázott festékestégelybe (TAMIYA X-4) egy csipesszel bemártottam, majd a felesleget egy papírtörlőn felitattam - ezzel a módszerrel a hatás olyan, mint az eredeti szinterezett rugók felülete. A futóművet a belsőtér követte. Ezt elég egyszerű összerakni, de mivel mindkét oldalablakot "letekert" állapotban ábrázoltam - azaz kivágtam, jól be lehet látni a kabinba. Úgy határoztam hogy valamicske tuningot megérdemel a kabin is, ezért a szivacsbetéteket a bukókeretekre elkészítettem zsugorcsőből, a rögzítését pedig vékony krómszalag csíkból. A kabinban látható plusz műszert bevezetékeltem, így egy kicsit mozgalmasabb az egész.
A kabin belső színe fényes szürke, az árnyékokat panelezőfilccel emeltem ki itt ott. A poroltó vezetékelése a padlólemezre van öntve, ezt nem volt kedvem felvésni és kicserélni, ezért úgy hagytam. Az ülésre szerencsére nincsenek ráfröccsöntve az övek (ezt az AOSHIMA matricából adja), viszont úgy döntöttem hogy az ülés hátuljára az üvegszál effektet megcsinálom: híg műanyagragasztóval végigkentem az egész ülést, és egy réteg papírzsebkendőt simítottam rá, így kicsit érdes felülete lett. A felesleges papírt szikével levágtam. Miután megszáradt sűrűbb fajta műanyagragasztóval szintén átkentem 2-3 alkalommal. Ezután Vallejo Air akril sárgával lefújtam, majd AK világosbarna bemosóval átecseteltem az egészet, így egészen korrekt hatása lett. Az ülés kárpitozott része műbőr, így nem kellett flokkolni. A matrica övek helyett pirosra festett festőszalagból készítettem el a szíjakat, ennek megvan az az előnye hogy a hátoldala tapad, így átmenetileg rögzíteni lehet. Az övcsatok ill. a rögzítések egy KA Models maratott övcsat készletből származnak, az öv feliratát pedig a gyári matricából vágtam ki és ragasztottam fel a papír szíjra. A rögzítőkampók helyét be kellett fúrni, és a horgokat beragasztani pillanatragasztóval. Nagyon pici alkatrészekről van szó, így megküzdöttem velük, de az eredménnyel meg vagyok elégedve.
A kabin után jött az igazi feketeleves, az ablakok. Sajnos a hátsó szélvédőbe a gyártó belefröccsöntötte a fűtőszálakat (még ha utcai verziót csináltam volna, ezek akkor is túlméretesek lennének), így az a szuperkeratív zseniális ötletem támadt, hogy kicsiszolom belőle ezeket és utána felpolírozom az átlátszó alkatrészt (...). Ezt a háromfokozatú 3M csiszolószivaccsal kezdtem, majd a Gunze 3000-es és 8000-es polírpasztáival folytattam. Kézzel elég nehezen ment, így a DREMEL-be fogott rongykoronggal próbáltam segíteni magamon. Sajnos a DREMEL fordulatszáma még a legalacsonyabb - 5000-es - állásban is elég ahhoz hogy olvassza a műanyagot, ill. hogy az anyag szélébe belekapva kirántsa a kezemből és elhajítsa, így ez csak mérsékelt sikert hozott. Sebaj, gondoltam, a kész plexit majd bemártom fényes lakkba és milyen jó lesz - hát nem lett, a SIDOLUX padlólakk kis cseppekbe összeugrott a felületen és úgy is száradt meg (valószínűleg érdemes lett volna meleg vízzel lemostni a polírpaszta maradványokat a műanyagról). Ettől el is ment a kedvem az egésztől és dobozostul elraktam jó mélyre.
Történt aztán, hogy 2016 karácsonyára kaptam én egy nullától szabályozható fordulatú kézi fúrót, amellyel újra neki mertem állni a plexinek. A lakkfoltokat lecsiszoltam és újra nekiálltam a kipolírozásnak, ezúttal a 3M háromfokozatú polírkészletével (ezt néhány kollégával az I<3Makettezés csoportból közösen rendeltük és kiadagoltuk, elosztottuk). Ez, az alacsony fordulatú fúróba fogott rongykoronggal kiválóan bevált, nagy kő esett le a szívemről. A kabinba még kellett csórnom egy belső tükröt egy roncs makettből, mert ezt a gyártó nem adta hozzá. A belső és a külső tükrökre krómszalagból ragasztottam tükröt, ez elég jól néz ki, ill. ezt ragasztottam a hátsó lámpák alá is.
Eljött a matricázás ideje. Mivel a karosszéria már fényes volt, így egy-az-egyben mehettek rá a matricák. Az AOSHIMA matricák elég vékonyak és törékenyek, a papírról is nehezen áznak le, így óvatosan kezelendők. A matricázáshoz a Gunze Mr Mark Setter Neo és a Mr Mark Softer folyadékokat használtam, ezekre jól reagált az AOSHIMA matrica. Az oldalsó dísz/ütközőlécekre a nagy LEYTON HOUSE feliratokat ill.a rajtszámokat ecsettel simítottam rá, ill. tuszkoltam be a résbe (a doboztetőn megfigyelhető hogy az eredeti autón a díszléc más kialakítású, de nem volt kedvem ezzel kínlódni). Ez sikerült is, a matricák a helyükre simultak aránylag kevés küzdelem árán. Jó pár nap száradás után nekiálltam a lakkozásnak, ezt a Zero 1K fényes lakkjával végeztem. A lakk egy kicsit megharapta a matricák felületét, nagyon vékony, szabad szemmel alig látható ráncokat képzett, így a matricák kicsit mattabbnak tűnnek mint a felület, de ezzel már nem tudtam utólag mit kezdeni. A lakk száradására hajszárítóval segítettem rá, remélve hogy jobban fogja bírni a polírozást, amelyet 2000-es és 2500-as puha csiszolóvászonnal ill. a Gunze 3000-es és 8000-es pasztájával csináltam, kézzel. Néhány helyen - az említett díszlécen és egy-két sarkon - sikerült átcsiszolnom a fényezésen, ez különösen a feliratoknál volt zavaró, itt fehér akrilfestékkel és fekete panelezőfilccel javítottam. A lekopott kéket szintén ecsettel javítottam. Egészében véve a fényezés jól sikerült, aránylag realisztikus egy ütött-vágott versenyautónak. A fényezés végeztével körbemaszkoltam a kédereket és megfújtam őket matt feketével, valamint kihúztam a panelvonalakat panelező filccel és hígított fekete olajfestékkel.
A karosszériára felragasztottam a leszorítókat (az első gyorszárak egy Hobby Design maratáskészletből, a hátsó gumis leszorítók egy Renaissance készletből származnak), valamint a két üzemanyagbetöltő nyílást - ezeket Mátrai Gyuri barátom készítette nekem lézermaratással, ezüst/fekete öntapadós laminátra. Itt csak a megfelelő helyet kellett megállapítani és a tanksapkák kiválóan felragadtak a fényes felületre (a beömlőket és a leszorítókat egyébként matricából adja a gyártó, elég idétlenül néznek ki). Az első lámpatestet a Molotow krómfilccel festettem ki, majd Micro Kristal Klear ragasztóval felragasztottam a búrákat, a hátsó búrákat belülről ki kellett festeni clear smoke, piros és sárga színekkel, és szintén Kristal Klear-ral felragasztani (ez a ragasztó vízzel oldható és teljesen víztisztára szárad, így kiválóan alkalmas átlátszó alkatrészekhez).
A szélvédőt kétkomponenses ragasztóval ragasztottam be, majd megpróbáltam felrakni rá az első napellenző matricát, ez sajnos fecnikre szakadt és ezért csak egy matt fekete csíkot fújtam fel a szélvédőre. Vélhetően amíg félretettem a makettet annyira kiszáradt a matrica, hogy emiatt széttört. Ebből tanulva a hátsó szélvédőre szánt matricát először Micro Decal Liquiddel (ez egy matricajavító folyadék) kentem át, így nem is volt semmi probléma a felhelyezésével. Szerkesztettem még két gyorskapcsolót az elektromos rendszerhez a motorháztetőre, ezeket sztirollapból farigcsáltam ki és reszelgettem kerekre, majd ecsettel sárgára ill. pirosra festettem, egy régi makettből csórtam egy maratott vonószemet amit beragasztottam a lökhárító alá (ezt szintén mártogatásos módszerrel festettem pirosra), ill. fekete húzott szálból szelepsapkákat ragasztottam a felnikre, pontosabban az azokba fúrt lyukakba. Az irányjelzőkre krómfóliát ragasztottam, majd clear narancs festékkel megfestettem őket, végül egy pötty Kristal Kleart tettem rájuk, így száradás után plexi hatásuk lett. Az első ablaktörlőket nem adja az AOSHIMA (valami szerűség oda van fröccsöntve, de a legnagyobb jóindulattal se tudnám ezeket ablaktörlőnek nevezni), így egy roncs Fujimi BMW-ből kinyert ablaktörlő párost kapott a SKYLINE.
Az ily módon késznek nyilvánított makettet szerettem volna még kicsit érdekesebbé tenni, így a koszolás mellett döntöttem. Akril hígítóhoz világosszürke AK pigmentet kevertem, ezzel folyattam be a gumikat és a felniket, majd a nagyját zsebkendővel visszatöröltem. A karosszériát AK Neutral Grey bemosóval koszoltam: ezt egyszerűen betöltöttem a festékszóróba, és kis nyomáson, aránylag távolról a légáramlás irányából megfújtam az egész karosszéria alsó részét. Mivel ez a bemosó enamel, azaz zománc alapú, lassan szárad, így van időnk egy nagy puha ecsettel a rések felé terelgetni a koszt, én is így tettem. Az üzemanyagbetöltők köré világosbarna bemosóval minimális benzinlefolyást festettem, az ecsettel odahelyezett egy-egy bemosó cseppet némi száradás után egy száraz laposecsettel elkentem.
Ez tehát az én SKYLINE-om története. A makett szerintem az eredeti 7-8000 forint körüli árát nem éri meg, de ha akciósan hozzá tudtok jutni, érdemes megvenni, mert minden viszontagság ellenére élvezetes építést nyújt, látványos végeredménnyel - felidézi azokat az időket amikor a makettezők problémáira nem voltak mindig profi "aftermarket" megoldások. Gyakorlásnak, örömmakettezésnek ideális. Én az enyémet valószínűleg 1-2 kiállításra azért elviszem, bár nagy eredményeket nem várok tőle - de annyira jól néz ki egészében, hogy szívesen közszemlére teszem.
BG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése